A börzsöny

Legendák

A hegység kincseihez hozzátartozik a mintegy 350 db erősen váltakozó vízhozamú forrás, és néhány barlang is. Az utóbbiakban igaz nem bővelkedik, de három említésre érdemes biztosan akad, már csak a hozzájuk köthető legendák miatt is.

A Duna túlpartján lévő Dömösről is jól láthatóak a Szent Mihály-hegy oldalában található Remete-barlangok. A kilenc, zömében beomlott barlangüreg emberi kezek munkái, lakóiról hiteles adatok nem maradtak fenn. Feltételezhető, hogy I. András király idejében betelepült bazilita szerzetesek lakhelyeként funkcionáltak, míg mások a zebegényi bencés apátság maradványait keresték ezen a helyen, de felmerült az építmény római őrhely rendeltetése is. Az Árpád-kori jelenlét teljességgel bizonyítható és valószínűleg valamelyik szerzetesrend építőtevékenységének emlékei.

A Remete-barlanghoz számos legenda kapcsolódik. Az első egy bűnös szerzetesről szól, aki a dömösi monostorból menekült fel a sziklafalba vájt barlangba. Ennek a szerzetesnek volt egy szamara, melynek a hátán kétfelől lefüggő edénykékben vizet szállított nap, mint nap a remetének. Rosszindulatú emberek egyszer a szamár edénykéit telerakták levegővel felfújt béllel, s mikor a szamár a Duna partjára ment vizet meríteni, a folyóba lépve nem érezte meghúzódni a vizes edényeket tartó szíjat és így tovább ment, mint ameddig lehetett volna, és elsodorta a víz. A remetének nem volt többé mit innia, hiszen fogadalma tiltotta helyének elhagyását, így szomjan halt.

Egy másik történet egy Dömösön élt szerzetesről szól, akinek egyszer látomása volt, amelyben a szél fúvásában hallani vélte az angyalok hárfázását. Látomása után visszavonult a Szent Mihály-hegyi barlangba és remeteként élte tovább életét.

A másik említésre érdemes „üreg” Diósjenő közelében, a Kámor oldalában található, úgynevezett „Hugó-villa”. A napjainkban kalandvágyó turisták bivakszállásaként szolgáló apró kőfülke érdekességét az adja, hogy a helyi legendák szerint az utolsó börzsönyi betyár, Sisa Pista is megfordult itt, és a közelben található Csepegő-kői-barlangban is. A jó kis rejtekhelyek megközelítése nem egyszerű, technikás terep vezet hozzájuk!

Más legenda is fűződik a Kámor-hegyhez, leginkább a hegy tetején egykoron állott, Árpád-kori várhoz kötődően. A monda szerint, amikor a török csapatok feldúlták Kámor várát, a vár ura menekülés közben megparancsolta kocsisának, hogy egy nagy vasfazéknyi aranyat ásson el a vár tövében. Sok-sok évvel azután az egykori kocsis elmesélte fiainak a kincs rejtekhelyét, akik nem hittek neki, ám nagy szegénységükben végül csak felkeresték a helyet és csodák-csodájára rá is leltek a kincsre.

Egy másik történet szerint a Kámor lábánál van egy öreg mogyoróbokor. Ez a bokor az egykori vár csapóajtószerű kapujára nőtt rá. Minden évben, amikor virágvasárnapon a pap misézik, ez a csapóajtó a mogyoróbokorral együtt elmozdul a helyéről. A mise ideje alatt a nyílt kapun be lehet sétálni a barlang belsejébe, s az ott felhalmozott kincsekből annyit hozhat magával a szerencsés, amennyit csak tud. Az ajtó viszont csak addig áll nyitva, amíg a mise tart. Utána bezárul, legközelebb pedig csak egy év múlva tárul ki újra.

Ha már a legendáknál tartunk, a korábban említett Sisa Pista betyárról sem feledkezhetünk el. Sisa Pista, azaz Benkó István 1846. augusztus 9-én született Bátka-Dióspusztán (periratai szerint Zsunypusztán). Béresgazda apja a szokások szerint juhászbojtárnak adta keresztapja mellé Ilinybe. Itt került először szembe a törvénnyel, birkalopással gyanúsították meg. Ő ezt nem ismerte be, és nem is sikerült rábizonyítani, ennek ellenére Balázs Sándor pandúrőrmester kegyetlenül megkínozta a fiút. Sisa bosszút esküdött, hogy egyszer megöli megkínzóját. A szörnyű eset után sehol nem volt maradása, és mivel mindig is vonzotta a szabad élet, betyárnak állt. Törvényen kívül élt, de csak a gazdagoktól lopott, a szegényeket soha sem bántotta, erről számos írás tanúskodik. Azonban 1873. november 4-én beváltotta az ígéretét, és kegyetlenül megtorolta Balázs Sándoron a gyerekkori sérelmet… A gyilkosság után vérdíjat tűztek ki a fejére, és három vármegye összes pandúrja üldözte, majd elfogása után 20 évnyi börtönbüntetésre ítélték. Szabadulása után azonban jó útra tért az egykori betyár, Szokoly Alajos vadőrként alkalmazta, itt dolgozott 1910-ben bekövetkezett haláláig. Sírja a bernecebaráti öreg temetőben található.

A Börzsöny történelmének boncolgatásakor muszáj említést tenni a híres Drégely-várról is. 1552 júliusában itt próbálta maroknyi katonájával feltartóztatni Szondy György, Ali budai pasa 12000 fős török seregét. Az egyenlőtlen, bátor küzdelmet Tinódi Lantos Sebestyén, a korszak leghíresebb versmondójának krónikájából ismerhetjük. De Arany János is emléket állított a hős várvédőknek, a „Szondi két apródja” című művében.

„Felhőbe hanyatlott a drégeli rom,

Rá visszasüt a nap, ádáz tusa napja;

Szemközt vele nyájas, szép zöld hegy-orom,

Tetején lobogós hadi kopja.”

Arany János: Szondi két apródja (részlet)