A mátra
2021. július 28.
Országunk legmagasabb vidéke: a Mátra
A Mátra az Északi-középhegység talán egyik legismertebb vidéke, többek között annak köszönhetően, hogy az ország legmagasabb pontja, a Kékestető (1014 méter) is itt található, több impozáns orom társaságában, hiszen a 100 db legmagasabb hazai csúcs közül 26 ehez a hegységhez köthető.
Mai formakincseinek meghatározó része a középidei vulkanikusság során keletkezett, melynek fő alkotó eleme, a Visegrádi-hegységhez és a Börzsönyhöz hasonlóan az andezit.
A vulkanológusok között az utóbbi évtizedekben vita folyt a hegységben feltételezett kitörési központok helyeiről, illetve a mátrai kaldera vagy kalderák méretéről. Korábban a Mátra egészére kiterjedő kalderát feltételeztek, melynek központja a gyöngyösoroszi ércesedés lett volna. Később a Nyugati-Mátrát, mint lehetséges kalderaperemet elvetették: űrfelvételek vizsgálata alapján egy 13 km átmérőjű kalderát valószínűsítettek, amelynek határait a Havas (599 m)-Tót-hegyes (815 m)-Piszkés-tető (945 m)-Galya-tető (965 m)-Csór-hegy (738 m)-Sár-hegy (500 m) vonalon húzták meg. Mindenesetre az éles sziklagerinceken járva több helyen megszemlélhetjük a nagy robbanással járó kitörések gyomait, ilyen például a Mátraszentimre közelében található Ágasvár környéke és a Szamár-kő.
Kiváló, tiszta magaslati levegőjének köszönhetően, ahol a napsütéses órák száma is átlagosan meghaladja az évi kétezret, az ország első gyógyszállója, a Mátrai Gyógyintézet és Tüdőszanatórium is Mátraházán nyitotta meg a kapuit 1932. június 15-én. Erre azért is volt szükség, mert a trianoni békediktátum határozata során elvesztettük a hegyvidékeink jelentős részét, és vele együtt a kialakult magaslati gyógyhelyeket is. A Mátra turisztikai szerepe ezért 1920-at követően értékelődött fel igazán.
A téli sportok szerelmesei is előszeretettel választják úticélnak a hegységet. Különösen a régi, zord telek során, amikor az átlagos hóvastagság 40 cm körül alakult, volt nagyobb népszerűsége a sípályáknak. Bár közülük a legtöbb napjainkban is üzemel, és igyekeznek mesterséges úton, hóágyúkkal elérni a megfelelő körülményeket. Ilyen a Galyatető, Kékestető és a Mátraszentimre-Mátraszentistván közelében található síközpont.
A háborítatlan erdőség belsejében, melynek főbb erdőtársulásai a cseres-tölgyesek, gyertyános-tölgyesek, illetve a 900 méter feletti régiókban a bükkösök és telepített fenyvesek, számos barlang is felfedezhető. Ezek közül a legnagyobb és legismertebb, a fokozottan védett Csörgő-lyuk barlang, melynek nehezen járható folyosói 425 m hosszan és 30 m mélységig ismertek. A barlang keletkezésénél fogva labirintus jellegű, ezért lezárásra került. A legalsó szinten található egy állandó földalatti forrás (Vidróczki-forrás). Sokáig a közeli Ágasvár (hajdani bronzkori vár, melynek már csak maradványai láthatók) titkos kincses pincéjének vélték. Igazi értékét azonban a benne élő 13 féle denevérfaj jelenti.
A másik híres „kőfülke”, az úgynevezett Vidróczki-barlang (Mátrakeresztes közelében), mely hazánk négy lakóbarlangja közül az egyik volt. A környékbeliek úgy tartják, hogy a híres mátrai betyár, Vidróczki Márton rejtekhelye is itt volt, innen ered az elnevezése.
Vidróczki Mátyás mondák szerint szép, derék ember volt, lobogós ujjú inget, bő gatyát viselt, pisztolyokkal, puskákkal bőven felszerelkezve járt. A hiedelem szerint nem fogta a golyó, kegyetlenül megbüntette ellenségeit, a segítséget azonban mindig nagylelkűen meghálálta. Csak a gazdagtól rabolt, a szegényt nem bántotta. Sok történet szól vakmerőségéről, féktelen természetéről, mulatozásairól. Mindezek miatt félelemmel vegyes tisztelet övezte nevét az emberek között.
A kisebb barlangok mellett egyébként, a vulkanikus eredete ellenére forrásokban és patakokban is gazdag vidék, mintegy 360 forrása ismert, melynek vízhozama erősen függ a csapadék mennyiségtől.
Állatvilága rendkívül gazdag, számos fokozottan védett kétéltű- és hüllőfaj, lepke és madár lelt itt otthonra. Az utóbbiak közül említésre érdemes, hogy a parlagi sasok utolsó költőhelyeinek egyike is itt található. Emellett számos vadászható vadfajunk is nagy számban él itt, így a gímszarvas, őz és vaddisznó. 1924-ben a Parádfürdő melletti Károlyi vadasparkba muflont is telepítettek, majd később onnan terjedt el az egész erdőségben. Vadregényes és településektől kevésbé szabdalt képének köszönhetően egyre többször hallani, hogy a hazánkban ritka nagyragadozók, így a farkas, hiúz és a medve is felbukkannak időről időre. Idén márciusban Mátrakeresztes környékén több túrázó is hírt adott az arra járó anyamedvéről és két bocsáról, sőt zsákmánymaradványaikat is megtalálták.
A számos turistacélpont (kilátó és turistaház) mellett külön említésre érdemes a piszkéstetői csillagvizsgáló is, mely Magyarország legnagyobb távcsöveinek és legfejlettebb obszervatóriumi műszerparkjának ad otthont. Így jelenleg is folyamatos zajlanak a szupernóvák és kis égitestek kutatása körüli munkálatok.
Hazánk második legmagasabb tömbjének (Galya-tető 965 m, Péter hegyese 960 m) déli tövében kialakult, országosan ismert, első felső-mátrai üdülőhely, a Nagy-Galya. Itt található a kikapcsolódni vágyók kedvelt célpontja, a Nagyszálló (Grand Hotel Galya). Mely 1937-39 között épült állami luxusberuházásként, de jelenleg is modern wellness részleggel, öt hektáros parkkal, vadaskerttel és 130 szobával várja az üdülni vágyókat. Szomszédságában található, a Péter hegyesén épült andezit kilátó, melyet pár éve teljesen felújítottak, kialakítva benne az ország legmagasabban lévő bivakszállását. A bakancsos turisták különleges szállása a 30 méter magas kilátó felső három emeletén kapott helyet, és emeletenként 5 főnek tud alvóhelyet biztosítani.
