Károsak vagy sem: emlős vadfajok a városokban

2021. február 3.

Egyre több vadfaj válik közvetlen szomszédunkká: sokaknak pedig ezzel komoly bosszúságot okozva. Megdézsmált baromfiállomány, felborogatott kukák, szétrágott vezetékek maradnak utánuk. De tényleg a vadfajok hibája, hogy kiszorítottuk őket az élőhelyeikről?

Számos emlős költözik be az emberek közelségébe: búvóhelyre, háborítatlanságra és temérdek táplálékra számíthatnak a városokban. Ha megértjük a viselkedésüket, együtt élni is könnyebb lesz velük. Lássuk a leggyakoribb emlősöket, akik a szomszédaink lettek!

Az alkalmazkodás nagymestere: vörös róka

Kiválóan alkalmazkodó ragadozó, így könnyen megtalálja a számára ideális életfeltételeket mindenhol, még a városokban is, ahová főként a könnyebb táplálék és búvóhely reményében költözik be. Nem zavarja az ember közelsége, ellentétben a borzzal. Természetközeli falu- vagy városrészeken beköltözik akár az elhagyatott épületekbe is (belefial a kéménybe, padlásokra), sőt, ha ideálisnak találja, kotorék helyett használja akár az utak alatti átereszeket is.

A róka a bogaraktól az őzgida nagyságig szinte mindent elkap, sőt a nyári-kora őszi időszaban a gyümölcsöket is szívesen fogyasztja. Fő tápláléka a kisebb testű rágcsálók (egerek és pockok), azonban lakott területen előszeretettel ejti zsákmányul a baromfit, ezzel óriási károkat okozva az embernek. A földön fészkelő madarak tojásait is előszeretettel begyűjti, sőt a vízi madarak fészke sincs biztonságban tőle, mert ha a szükség úgy hozza, jól tud úszni is.

Az emberre komoly veszélyt jelenthet, hiszen több zoonózist (állatról emberre terjedő betegség) is terjeszt. Ezek közül a legismertebbek a veszettség, az echinococcosis (horgasfejű galandféreg) és a rühösség. Ezek a betegségek könnyen átterjednek a háziállatokra is a rókával való közvetlen és közvetett érintkezés során. Ezért fontos, hogy a kutyát pórázon sétáltassuk, mivel a városi rókák alig mutatnak félelmet az emberrel szemben.

Egyre azonban érdemes odafigyelni: soha ne etessük a rókát!

Nincs számára megoldhatatlan akadály: a nyest

A rókához hasonlóan a nyest is megtalálta a számára ideális élőhelyét a városokban, hiszen több a rendelkezésre álló, könnyen megszerezhető táplálék. Szinte bármilyen keskeny résen képes bepréselni magát, így gyakorlatilag nincs elérhetetlen cél az aprótestű ragadozó számára. Beköltözik a padlásterekbe (ahol jókora zajt csap, és ha lehetősége van rá, szétszedi a szigetelést, mivel abból készít magának fekhelyet). 

Éjjelente jár zsákmány után, miközben gyakran bemászik az autók motorterébe is és megrágja a vezetékeket. Ezzel komoly anyagi károkat és rengeteg bosszúságot okoz. A motorterekhez fűződő különleges „viszonyára” sajnos egyelőre még nem született egyértelmű magyarázat, több feltételezés is létezik rá. Az egyik elképzelés szerint a kölykök kíváncsiságból kóstolják meg, míg mások úgy vélik, hogy van valami olyan adalékanyag, aminek a szaga és íze vonzza a nyesteket. De az is elképzelhető, hogy egyfajta territoriális viselkedés eredménye. Azonban bármelyik is igaz, védekezni ellenük nem egyszerű, számos hagyományos praktika (vizes palack, kutya szagú pokróc stb.) és ultrahangos riasztó, vagy riasztó spray is létezik.

Természetes élőhelyén a sziklás, nyíltabb területeket részesíti előnyben. Ügyesen mászik, de ritkán megy fel magasabb fákra. Tápláléka gerinctelenekből, rágcsálókból, madarakból, tojásokból áll, de szereti a gyümölcsöt is. Imádja a tojást, annak tartalmát kiszívja, csak az üres héjat hagyja hátra.

Az emberre kevésbé jelent veszélyt, inkább csak közvetetten a háziállatokon keresztül, bár a sarokba szorított nyest igazán agresszív lehet, és támadólag léphet fel. A háziállatokra könnyen átterjedő és veszélyes betegsége lehet a szopornyica és a különböző paraziták. A veszettség náluk is előfordulhat, de korántsem olyan gyakran, mint a vörös róka esetében.

A kukabúvár: mosómedve

Bár nem őshonos (idegenhonos) invazív faj mégis számolnunk kell a jelenlétével. Kiváló alkalmazkodó képességének köszönhetően beköltözik a településekre is, ahol több esetben birtokba veszi az elhagyatott épületeket, kerteket. Elsősorban a könnyebb táplálék megszerzése vonzza, jó példa erre az Amerikai Egyesült Államok területe, ahol olyan mértéket öltött a mosómedvék városi jelenléte, hogy speciális kukákat gyártanak a háztartási hulladék tárolására, amiben nem férnek hozzá olyan könnyen az állatok.

Természetes élőhelyei az öregebb, dús aljnövényzetű erdők, de kedveli a vizes, mocsaras, patakparti részeket is.

Az éjszaka aktív ragadozó nem válogatós, gyakorlatilag bármit elfogyaszt. Így növényi magvakat (makkok, bogyók, vadcseresznye, vadszőlő stb.). Olykor a mezőgazdaságban termesztett növényekre is rájár (barack, dinnye, szilva, olykor gabona). Amennyiben állati eredetű táplálékot fogyaszt, étlapján többek között ízeltlábúak, halak, rágcsálók, kétéltűek és tojások szerepelnek. Az emberek közelségét is kiaknázza: rendszerint átkutatja a szemetet, olykor kiborítva a tárolókat, hogy különféle maradékok és más kidobott ételek után nézzen. A gazdag tápláléklelőhelyen több példány is összegyűlhet. Az eledelt ügyes mellső mancsaival fogja meg és veszi a szájába, olykor megtisztogatva azt.

Az emberre is veszélyes lehet a sarokba szorított állat, hiszen igen agresszívan léphet fel, és komoly sérüléseket tud okozni a hegyes fogaival, karmaival. Több emberre és állatra is veszélyes betegség terjesztője is lehet, így a veszettséget és a pestist is tovább adhatja.

Hazánkban vadászható faj, mivel komoly károkat tud okozni az őshonos madár- és emlősállományban.

Túr, tapos és alkalmazkodik: a vaddisznó

A települések terjeszkedése miatt egyre kiszorul a természetes élőhelyéről, így kiváló alkalmazkodó képességének köszönhetően beköltözik a városokba. A könnyen megszerezhető táplálékforrásokat igyekszik kiaknázni, így előszeretettel felborogatja a kukákat, elfogyasztja a hulladékban talált élelmiszer maradékokat. Az urbanizációját jelentősen elősegítik az elhagyatott telkek, gazdátlan nyaralók, hiszen ezek kiváló búvóhelyül szolgálhatnak akár egy egész kondának is. Jelentős anyagi károkat tud okozni a túrásával, taposásával (öntözőrendszerek felszedése, kerítések megrongálása, telepített gyepek tönkretétele).

Természetes előhelye az erdő, de egyre többször megjelenik a síkvidéki nádasos, alföldi részeken is.

Mindenevő fajként nem válogat az elé kerülő táplálékok közül. Elfogyasztja az apróbb gerincteleneket, emlősöket (akár kis nyulakat is), csigákat, madárfiókákat, különböző magvakat, gumókat, sőt a dögevést sem veti meg, illetve feljegyeztek már kannibalizmust is a vaddisznó esetében, azonban fontos, hogy sohasem az egy kondába tartozó egyedek között, mert őket szoros családi kötelék fűzi egymáshoz.

Normál esetben a vaddisznó fél az embertől, messze elkerüli. Azonban veszélyt jelenthet a háziállatra és emberre is, ha sarokba szorítják, vagy ha malacait veszélyben érzi, esetleg vadászat alkalmával rossz lövés esetén sebzés éri, ekkor képes nekimenni a rókának, farkasnak, még az embernek is. Sajnálatos módon történtek már halálos vaddisznótámadások. A kutyára is komoly fenyegetést jelenthet, előfordult már, hogy egy konda közre vette a család házőrzőjét és súlyosan megsebesítették, majd meg is ölték azt.

A panelházak albérlői: a denevérek

Egyre többször találkozhatunk a különböző denevér fajokkal a lakott területeken is, elsősorban az élőhelyük rohamos csökkenése miatt (városok és mezőgazdasági kultúrák terjeszkedése, autópályák létesítése) kényszerülnek a városi életre. Az épületek azonban új búvóhelyet, lehetőséget kínálnak a számukra, a közvilágítás (jelentős fényszennyezés) pedig sok rovart koncentrál egy helyre, így biztosított a bőséges táplálékforrás. A nagyvárosi lakótelepeken is annyira megtalálták az ideális életfeltételeket, hogy mára már a hazai 6 denevérfaj többsége épületlakóvá vált. 

A nagy épületek padlásai a barlangok tágas termeit idézik, míg a falakon lévő keskeny repedések vagy a panelek illesztésénél lévő hasadékok a fák odvaival és a kéreg alatti szűk üregekkel mutatnak hasonlóságot. Ennek megfelelően a padlástereken olyan fajok fordulnak elő, melyek valamikor barlanglakók voltak, és télen most is ott telelnek, mint például a nagy patkósdenevér vagy a közönséges denevér. A szűk búvóhelyeket pedig az odúlakó denevéreink kedvelik, mint a korai denevér vagy a törpedenevér, melyek télen is épületeken vagy faodvakban telelnek.

E panel illesztések között megtelepedő denevérekre azonban komoly veszélyt jelenthet az épületek külső szigetelése, különösen a téli álom idején, hiszen így az állatok bent rekedhetnek és halálos csapdába kerülhetnek. Ezért számos természetvédelemmel foglalkozó szervezet hívja fel arra a figyelmet, hogy ezeket a munkálatokat soha se a téli időszakra tervezzék, és mindig gondoskodjanak az esetleges „lakók” biztonságos áthelyezéséről.

A hazai denevérfajok mind rovarokkal táplálkoznak, így a hiedelmekkel ellentétben csekély veszélyt jelentenek az emberre, sőt a különböző vérszívó rovarok elfogyasztásával még hasznosak is lehetnek. Ahogyan tévhit az is, hogy a hajunkba gabalyodhat a sötétben, hiszen kiválóan tud tájékozódni az ultrahangos rezgések kibocsátásával – könnyedén manőverezik szűk helyeken is.

Az emberre csupán csak a náluk is elforduló, bár a rókához képest kevésbé gyakori veszettség jelenthet veszélyt, illetve a zárt helyen az ürülékükből nagy mértékben felszabaduló ammónia okozhat mérgezést.

Pechtol Szabolcs, alapító

Nincs számára megoldhatatlan akadály: nyest

 

Éjjelente jár zsákmány után, miközben gyakran bemászik az autók motorterébe is és megrágja a vezetékeket. Ezzel komoly anyagi károkat és rengeteg bosszúságot okoz. A motorterekhez fűződő különleges „viszonyára” sajnos egyelőre még nem született egyértelmű magyarázat, több feltételezés is létezik rá. Az egyik elképzelés szerint a kölykök kíváncsiságból kóstolják meg, míg mások úgy vélik, hogy van valami olyan adalékanyag,