Dél-Börzsönyi kilátások
2022. április 13.
Dél-Börzsönyi kilátások:
Talán a kora tavaszi, lombfakadás előtti időszak az egyik legalkalmasabb a hegycsúcsokról elénk táruló panorámák megcsodálására. Nem véletlen, hogy a Börzsöny Természetbarát és Hegymászó Egyesület is éppen ilyenkor rendezi meg a „Dél-Börzsönyi kilátások” nevű teljesítménytúrát.
Kis baráti túracsapatunkkal a Dunakanyar talán legfestőibb, eredendően sváb településéről, Zebegényből indultunk útnak körtúránkra. A meleg kabát és pulcsi bizony gyorsan lekerült a Szőnyi Tábor mögötti emelkedőnek nekirugaszkodva – nem hiába mondják, hogy a tavaszi túrákhoz a legnehezebb kiválasztani a megfelelő öltözetet, a hajnali és nappali hőmérséklet közötti nagy hőingadozás miatt. A zebegényi körséta út tanösvény tábláit szemlélve érdekes információkat tudhatunk meg a hegység forrongó vulkáni múltjáról. Kevesen gondolnák, hogy a szomszédos Visegrádi-hegységgel valamikor egy egységet képezett, melyet a Duna kék szalagja választott szét az évmilliók során.
A rügyeiket bontó tölgyek között kiváló fotótémát jelentettek a kikeletet hirdető pirosló hunyorok és mézédes illatú, odvas keltikék. Az apró, lilás színű hunyorféle hazánkban természetvédelmi oltalom alá tartozik és kifejezetten a meszes talajtípuson fejlődik. Érdekessége, hogy bár gyakorlatilag minden része igen mérgező, az állatgyógyászatban mégis gyógynövényként hasznosítják.
Az első szép kilátással rendelkező magaslatot elhagyva, szerpentinezve ereszkedtünk alá az Ernő-forrás völgyében található ellenőrzőpontra. A pecsételést, és egy régi ismerőssel való pár jó szót követően újabb kaptató következett a fehér fejükkel, kissé már kókadtan bólogató hóvirágmező szegélyezte szekérúton. A Borostyánkői pihenő kellemes, napsütötte sziklája tízóraira csábított minket, ezért előkerültek a hátizsákokból a finom sütik, szendvicsek. A fél óra feltöltődést követően nehezünkre esett elindulni a marasztaló kilátópontról.
Pedig innen még jókora kaptató várt ránk egészen a Julianus-kilátóig. Mielőtt elérnénk az egyik első börzsönyi turistaegyesület, az Encián Turisták által épített kilátót, érdemes egy pár percre elidőzni az Ürmös-rét és Szent-Mihály-hegy gerincén található rejtélyes „zsombolyoknál”. Az első rénézésre víznyelőnek tetsző gödrök azonban mesterségesek. Az idők folyamán sokan sokfajta történetet gyártottak köréjük. Például azt, hogy a második világháborúban németek mélyítették ki az üregeket, hogy rakétákat lőjenek ki innen, vagy azt, hogy az oroszok akartak itt rakétabázist létrehozni… A valóság azonban az, hogy az ötvenes évek elején elkezdtek tervezni Nagymaros és Visegrád között egy vízierőművet, amihez a tervek szerint kapcsolódott volna egy „szivattyús energiatározó tó”. A tervezőmérnökök úgy gondolták, hogy a Szent Mihály-hegy és a Hegyes-tető csúcsa közötti gerinc kedvező lehetőséget kínál egy felső tározótér kialakítására. A 460 m magasságban egy 25 m mély, és 5 ha felületű, egy-két millió köbméter víz befogadására alkalmas kibetonozott tó tervezése körvonalazódott. Az irdatlan súly miatt feltétlenül szükséges volt a körültekintő talaj és kőzetvizsgálatra, ezért vizsgálati célból hozták létre a tárókat. A Geofizikai Kutató Intézet bányászati munkája során cél lehetett esetleg a mélyben rejtőző ércvagyon felfedezése is… Azonban 1953-ban a megváltozott politikai viszonyokkal a vízierőmű és szivattyú megépítése lassan-lassan a feledés homályába merült. Szerencsére, hiszen a gyönyörű Dunakanyarunk képét gyakorlatilag tönkretette volna egy ilyen mértékű építkezés. Így napjainkban is élvezhetjük a panoráma érintetlenségét, és az egykori terveket már csak aknák őrzik mementóként.
Az Ürmös-réti TV adótornyot elhagyva végre előbújt a fák takarásából a Julianus-kilátó jellegzetes kőbástyája. Már számtalan alkalommal érkeztem fel a Hegyes-tető csúcsára, de a toronyba való felkapaszkodást ezúttal sem szalasztottam el. Egy rövid szusszanást követően már kacskaringóztunk is felfelé a csigalépcsőn, hogy elkészítsük a kötelező panoráma fotókat. A fedett esőbeállós részt elhagyva a tetőről, gyakorlatilag 270 fokos panoráma tárul a túrázó elé. Nyugatra Felvidék, délre Dömös és a Visegrádi-hegység, keletre Visegrád és Vác irányába láthatunk el. Előttünk magasodik a Salamon-torony és Visegrád fellegvár. Északi irányba a Börzsöny legmagasabb csúcsai mellett a Csóványos megmagasított kilátója is kivehető a távolban. Nincs kétség, ezért a kilátásért megéri a nem kevés szintkülönbség legyűrése!
A rövid pihenőt és csekkolást követően a Világos-tér irányába haladtunk tovább. A kilátó lábánál elnyúló tisztáson mindig megfogadom, hogy egyszer ráérősen érkezem ide és megpróbálom felkutatni a Csemete-kerti őrház maradványait. A panoráma út építésekor ugyanis a földdel tették egyenlővé Csathó Kálmán vadászírónk kedves kunyhóját, ahol hosszú estéket töltött el, kipihenve a napközbeni cserkelések fáradalmait.
Köves-mezőn, a focipálya mellett újabb ep. pont fogadott, a túrázás történetének talán eddigi legelegánsabb pontőrével, ugyanis egy öltönyös, vasalt inges úriember fogadott bennünket. Nemsokára azonban fény derült a dologra, mert kíváncsiságunkra elmondta, hogy fogadásból öltötte fel a ruhát. Minden esetre jót derültünk a dolgon, s pár képkockát lőve haladtunk tovább.
Innen számomra eddig viszonylag ritkán járt útvonalon, a zöld háromszög jelzést követtük, melyet a különleges hangzású Eszperantó-hegy követett. Az utóbbi csúcsán egy matricás ellenőrzőponttal, hogy még véletlenül se engedjen a turista az alatta kacskaringózó betonút csábításának.
A törökmezői híres tavaszi héricses mellett elhaladva, már itt-ott látni véltük az előbújó, sárga virágocskákat, melyek egy hét múlva már gyönyörű arany szőnyeget hintenek majd a lankákra. Kiránduló csoportoktól pezsgő élettel telve fogadott a Törökmezői turistaház épülete. A 120 fő elszállásolására alkalmas szobáival, nyolcvan fős éttermével, erdei iskolának is helyet adó, nagymúltú épület szomszédságában még egy kalandpark, és egy mini állatkert is várja a látogatókat. Mi is elidőztünk egy kicsit a börzsönyi tájban meglehetősen szokatlan képet festő, játékos szurikáták, ormányos medvék és lámák között. Még szerencse, hogy a BTHE túrán sem kell izgulni a szintidőn!
Túránk legtávolabbi pontjártól már szinte egyenes út vezetett a cél felé, végig a zöld kereszttel jelölt Vizes-árkon, mely jelenleg nevével ellentétben meglehetősen száraz, azonban a meredek vágat falak a víz munkájáról árulkodnak.
Szokásunkhoz híven a településre beérve kissé elbizonytalanodtunk a Szőnyi Táborház vezető utat illetően. Érdekes, hogy az erdőben simán eltájékozódunk a turistajelzések alapján, de a házak között mindig sokkal jobban kell figyelni merre is jár az ember. Szerencsére azért némi GPS-es segítséggel sikeresen rátaláltunk az utolsó kaptatós utcára, ami elvezetett minket a táborig.
Büszkén vettük át a túra teljesítését igazoló okleveleket és kitűzőket, majd letelepedtünk a jól megérdemelt gulyásleves elfogyasztására. Hiába volt csak húsz kilométer a táv, azért kellemesen elfáradtunk az emelkedőknek köszönhetően. A Dél-Börzsönyi kilátások nevű túra remek volt egy kis bemelegítésnek a tavaszi hosszabb távokhoz, hiszen az éledő természetnél kevés szívet és lelket melengetőbb látvány létezik.
bori bianka
Útvonal: Zebegény, Szőnyi tábor – Erzsébet-forrás – Szőnyi-pihenő – Ernő-forrás – Kittenberger-út – Dobozi-orom – Szent Mihály-hegy, nyereg – Hegyes-tető – Kövesmező – Gubacsi-hálás – Eszperantó-hegy – Törökmező – Vizes-árok – Zebegény, Szőnyi tábor
Táv: 18,7 km
Szint: 650 méter
Nehézség: közepesen nehéz túra (az elején több emelkedővel)
