Invazív fajok: mit okoznak az állatvilágban?
2020 .január 28.
Invazív fajok
Az ökológiai változások az állatvilágra is rányomják bélyegüket. Olyan állatfajok tűnnek el, vagy válnak veszélyeztetetté, amelyek elengedhetetlen részei a biodiverzitás fennmaradásának. Hogyan jövünk ehhez mi, emberek és mik is azok az invazív fajok?
Korábban végigvettük, mit okoznak a káros emberi tevékenységek az erdőkben és a vizes élőhelyeken. Mind a szárazföldi, mind a vízi élőhelyek magját azonban az élőlények és azok sokfélesége alkotja. Hogyan hatnak rájuk az ökológiai változások?
A globalizáció megváltoztatta az élővilágot?
Az ökológiai változások miatt növény- és állatfajok válnak veszélyeztetetté vagy tűnnek el, míg mások megjelennek. Ehhez hozzájárul a világkereskedelem is, melynek hatására távoli kontinenseken őshonos élőlények kezdenek olyan területeken is megjelenni, ahol korábban nem éltek, vagyis az élővilág globális méretekben az egységesülés felé halad.
A terjeszkedés természetes korlátjai korábban az óceánok és tengerek, a hőmérséklet, a távolság voltak, viszont a hajózással, repüléssel a fajok terjedésének ezen gátjai megszűntek. Az új jövevényeknek az ökológiai rendszerben meg kellett kapaszkodniuk, és ahhoz alkalmazkodniuk kellett. Erre egyesek – főként a tág tűrésű, generalista fajok – képesek voltak, a specialisták viszont nem. A világ különböző területein így azután új, úgynevezett invazív jövevényfajokkal találkozhatunk (vírusokkal, baktériumokkal, növényekkel, állatokkal).
Hogyan kapnak teret az invazív fajok?
Ilyen változás miatt bizonyos, valamely adott területen honos faj a jövevények miatt visszaszorul. Példaként szolgál erre a hazai mocsári teknősöket kiszorító pirosfülű ékszerteknős vagy a hétpettyes katicák konkurensének számító Harlekin. A haszonnövények és a gyomok között szintén sok ilyet találunk. A kukorica például egyáltalán nem megfelelő természetes takarmánya a hazai kérődző nagyvadfajainknak, noha kezdjük „hozzászoktatni” őket. Az evolúció során azonban az emésztőtraktusuk nem a kukoricához igazodott, ezért fordulhat elő acidózis a szarvasoknál és őzeknél.
A növényeket és állatokat előbb-utóbb követik az élősködőik is, mint azt a burgonyabogár esetében tapasztalhattuk. Az emlősök között is több példát tudnánk citálni, gondoljunk csak a mosómedvére vagy a nyestkutyára. Az ökológiai változásokat követni nem tudó fajok eltűnése természetes folyamat, azt megváltoztatni, befolyásolni nem szerencsés, így például a hód-visszatelepítés természettudományos és ökonómiai következményei kiszámíthatatlanok.
A madarak és az emlősök között is sok invazív faj van!
Örökre eltűnő fajok
A környezeti változások miatt az elmúlt évtizedekben a kipusztult fajok számát több százra vagy ezerre teszik. A haszonnövények intenzív technológiájú termesztése miatt a konkurens „gyomokat” minden rendelkezésre álló eszközzel jó ideje pusztítják. Ezzel a genetikai sokféleség is csökken. Az őshonos fogoly létszámcsökkenése egyértelműen ennek a számlájára írható, ugyanis a csibék életük első három hetében kizárólag gyommagvakat fogyasztanak, vagyis fogyasztanának – ha lenne…
Napjainkban a különböző fajok számát világszerte mindösszesen közel 30 millióra becsülik. Ebben a mikroorganizmusok is szerepelnek. A kihalási folyamat sajnos tovább gyorsul, a korábban tapasztalt sebesség akár ezerszeresére. Az IUCN – World Conservation Union veszélyeztetett fajok listája egyre bővül, a kutatók nem győzik követni és rögzíteni a bekövetkezett változásokat. Jelenleg a száz legveszélyeztetettebb fajából 25 növény, 24 emlős, 11 madár, 10 hal, 9 rovar és 7 hüllő.
Pechtol Szabolcs, alapító
Mit tehet az ember?
A természetes élőhelyek és az ökológiai sokszínűség fenntartása a mi feladatunk is. Az őshonos fajok figyelembevétele, a tudatos mezőgazdálkodás és az átgondolt állattartás lehet a kulcs.
A Bibliában Noé magát, családját és az állatokat is megmentette az özönvíztől. Hasonlóképp kellene cselekednünk nekünk is. Közös érdekünk, hogy az állatokat és azok élőhelyét is megmentsük!
