A Glavoj-réti vadkemping varázsa

2021. október 20.

Erdély túra - első rész.
A Glavoj-réti vadkemping varázsa

„Egyáltalában bámulatos a Bihar-hegység gazdagsága a legkülönfélébb természeti alakzatokban. (…) Nyakszerűleg összeszűkülő völgyszakadékok, zordon, vad, sötét sziklafolyósok, festői szép sziklatorkok állítják meg haladásában az útast.”

György Aladár

 

Kevés természeti látnivalókban gazdagabb vidék akad a világon, mint az erdélyi Pádis-fennsík környéke. A határtól mindösszesen csak 120 km-re, Nagyváradtól délre található vidék magyarországi túrázók számára is könnyen megközelíthető helyszín, ahol a látványos turistautak hálózata akár több hetes tartalmas programot is kínál. Elmondhatom, hogy viszonylag sok pontját bejártam már szűkebb értelemben vett hazánknak és a pártiumi, székelyföldi résznek is, de ehhez foghatót, ahol ennyi látványosság csoportosul, úgy, hogy autónkkal el sem kell mozdulnunk, nehezen találni máshol.

Belényes települést elhagyva egy jól látható információs tábla jelzi, merrefelé kell haladnunk, hogy elérjük a karsztfennsíkot magába foglaló Apuseni Nemzeti Parkot. Természetesen a környéken számos szálláslehetőség kínálkozik, bérelhetünk Bogatelepen faházat, vagy sátorozhatunk a magyarok által üzemeltetett Turul kempingben, esetleg felmehetünk a Pádisig szépen leaszfaltozott úton, az ottani menedékházakhoz. Mégis talán az összes közül a legjobb választás, ha tényleg érezni akarjuk a hely hangulatát és nem rettenünk vissza a nomád körülményektől, a Glavoj-réten való vadkempingezés. Az égfelé törő fenyvesekkel szegélyezett réten nyaranta nem kell attól tartanunk, hogy magányosan hajtjuk álomra a fejünket. Sőt, érdemes inkább hétköznap érkeznünk, mert akkor sokkal nyugalmasabb körülmények között kempingezhetünk, mindösszesen 150 sátor társaságában, ami elég jól eloszlik a nagy területen. Azzal azonban mindenféleképpen érdemes számolni, hogy mivel nem kijelölt kemping, nincs kijelölt zuhanyzó és mosdó sem. Az utóbbi kettőt mindenki úgy oldja meg, ahogyan jónak tartja, tábori zuhanyt hoz magával vagy a meglehetősen hűs hegyi patakban fürdik, esetleg mobil WC-vel is készül, vagy megelégszik a fenyves erdő mélyével. Az egyre fejlődő kemping felszerelés választék mellett számos megoldás létezik azok számára, akik szeretik az ilyen természetközelibb körülményeket. Az interneten is rendelhető, fekete színű tábori zuhanyt például bátran merem ajánlani bárkinek, mi idén második alkalommal vittük magunkkal a Glavojra és nagyon bevált. A 40 literes ballont még csak nem is kellett teletöltenünk a dermesztően hideg forrásvízzel, hogy aztán este kifejezetten meleg vízben zuhanyozhassunk le mind a ketten. Az utóbbi úgy lehetséges, hogy az 1100 méteren lévő klíma meglehetősen szélsőséges, augusztusban esténként könnyen kúszik akár 6 fok alá is a hőmérő higanyszála, míg ahogyan felkel a nap nem győzzük levenni magunkról a pulcsit, pólót. Mire túrázni indulunk, már a rövid nadrág is izzasztó a 26-30 fokban. Így a réteges öltözködés a softshell kabáton át a fürdőruháig elengedhetetlen.

Ha egy szóval kellene jellemeznem a Glavoj környékét, egyszerűen annyit mondanék a nagybetűs Vadon. Ahol reggel a hajnali ködben kolompoló birkanyájak haladnak keresztül a havasi legelőkön, a hegyi pásztorok (csobánok) kutyái felelgetnek a rengetegben őrködő farkasokkal és mindennapi jelenségnek számít, ha a sátrunk mellé tehenek telepednek le békésen kérődzeni.

Ha már szóba kerültek a farkasok, a sok erdélyi nagyragadozós hír láttán, bizonyára mindenkit érdekelhet mi a helyzet az Apuseni nagyragadozóval? Kell-e tartanunk tőle, hogy túrázás közben összefutunk velük, vagy esetleg meglephetnek minket sátorozás közben? A teljes igazsághoz hozzátartozik, hogy természetesen élnek a környéken medvék, farkasok és hiúzok, de mivel nem szoktak még rá a kommunális hulladék adta könnyű táplálékra és jóval kisebb állományuk él a területen, igazából nem jelentenek komoly veszélyt a kirándulókra. Különösen nyáron nem, amikor esténként a fenyőgyantától szürke füstöt eregető tábortüzek fénye világítja be a völgyet. A helyiek úgy fogalmaznak, errefelé még rendes medvék élnek, akik félnek az embertől… Reméljük ez még jó sokáig így is marad, ezért ne adjunk okot a dézsmálásra. A megmaradt ételt inkább mindig zárjuk az autóba és ne hagyjuk kint az asztalon éjszakára, vagy felejtsük a sátorban.

A magunkkal hozott ennivaló hűtésére is a jéghideg hegyi patak a legalkalmasabb. Ezt használják a Glavojra kitelepült „teraszok” is, amik fából összeeszkábált épületek, és a fent sátorozók kényelmét segítik elő. Igazi büfék, éttermek és szuvenírboltok egyben. Így vásárolhatunk itt emlékbe hűtőmágnest, nemzeti parkos pólót is akár, de épp úgy szerezhetünk egy ölre való tűzifát, vagy ihatunk meg egy hideg sört, ehetünk lángost és más készételeket. Persze azért az aggregátoros hűtő hiányában ajánlatosabb inkább a lángosnál maradni a különböző húsok helyett. Legalábbis a helyiek szerint nem árt az óvatosság. Így mi is csak a sajtos-tejfölös klasszikusnál maradtunk, ami egyébként az itthoni árakhoz mérten meglepően olcsó és ízletes. Viszonyítás képpen, míg Balatonon már örülünk annak, ha ezer forint alatt kapunk egyet, addig fent öt lej, azaz 350 forint körül mozog. Ráadásul garantáltan nem a bolti alapanyagokból készül, hanem a környező pásztorok nyári szállásairól, az úgynevezett esztenákról származó juhsajtból.

A „teraszokon” dolgozók nagy többsége egyébként viszonylag keveset tud sajnos magyarul, de némi mutogatással kevert angollal elég jól megérteti magát az ember velük. Az időről-időre felbukkanó rémhírekkel ellentétben a személyes tapasztalatom az, hogy nincs semmi probléma a román sátorozókkal, sőt meglepően barátságosak és segítőkészek voltak. Útnak indulásunkkor még segítettek is a harmatos fűben kikaparó autónkat megtolni a domboldalban.

Ha pedig kényelmesen elhelyezkedtünk és jóllaktunk az egyik „teraszban”, előkereshetjük a turistatérképet és útnak indulhatunk a környék felfedezésére…

Bori bianka, szerző

Apuseni Nemzeti Park, 

másnéven Erdélyi-középhegység Natúrpark

Az ország nyugati részében, az Erdélyi-középhegység középső-keleti részén található. Északon a Vlegyásza-hegység, északnyugaton a Király-erdő, délen a Bihar-hegység, keleten a Gyalui-havasok és délnyugaton a Béli-hegység határolja. A natúrpark területe már az Osztrák–Magyar Monarchia idején vonzotta a látogatókat. A legkorábbi jelölt turistaútvonalakat Czárán Gyula hozta létre az 1900-as években. Az első kezdeményezés egy park kialakítására Emil Racoviță nevéhez kötődik, aki már 1928-ban megfogalmazta egy védett terület létrehozásának célkitűzését. A park kijelölését előkészítő első tudományos dokumentáció az 1970-es években készült, de a parkot csak 1990-ben hozták létre, és 2000-ben nyilvánították védett területté. 2003-ban módosították a területét és határait. A park állatvilága többféle emlős-, madár-, hal-, hüllő- és kétéltűfajtát foglal magába, amelyek közül egyesek a Természetvédelmi Világszövetség vörös listáján szerepelnek, és európai szintű védelmet élveznek. Számos változatos felszíni formát ölel magába hegycsúcsokat, sziklás meredélyeket, szorosokat, völgyeket, karrmezőket, töböröket, zsombolyokat, barlangokat