A villámkör kistestvére - szikra
2021. augusztus 25.
Szikra túrabeszámoló - Bianka barangolásai
Ezúttal időhiányában valami közelebbi úticélt igyekeztem választani, a hétvégi mozgásra. Így éppen kapóra jött, hogy a korábban hosszabb, 31 kilométer távon kipróbált Villámkör szervezői életre hívtak egy családosan és akár munka után is könnyedén teljesíthető távot, a 14,2 km-es Szikra kört. A QR kódok leolvasásával, Pécel központjából, a Gödöllői-dombságban bármikor teljesíthető instant túrát a www.villamkor.hu oldalon találjuk. A szervezők ide mindig naprakész információkat töltenek fel a nevezéssel, nevezési díjakkal, útvonallal (mobilra letölthető trekkel) és kinyomtatható részletes útvonal leírással együtt.
A túrázni vágyok egyébként az edzettségi szintnek megfelelően több útvonalból is mazsolázhatnak. A legvakmerőbbek választhatják a Vörös Lidérc 82 km-es távját, akik netán duplázni szeretnek, azok a Mennydörgés kétszer 31,4 kilométerét, a kevésbé hosszabb táv kedvelői a Gömbvillám egyszer 31,4 kilométeres útvonalát, és a rövidebb távok szerelmesei pedig a fentebb említett Szikrát. Az útvonalak mindegyike futva is teljesíthető, külön futószintidővel és a nevezési díjak megtérítésének fejében egyedi éremmel gazdagodhatunk bármelyiket is választjuk.
Már hetekkel korábban regisztráltam a Szikrára, de az időjárás mindig keresztbe húzta a számításaimat, már kezdtem azt hinni, hogy ha én Villámkörözni indulok, vagy mindig esik, vagy amikor szép napos idő van, mindig dolgozom éppen. De nagy nehezen végre megtört az átok, és elrajtoltam a körön!
Általában mindig a párommal együtt, ketten túrázunk, így kicsit szokatlan volt, hogy ezúttal, mivel ő sajnos nem tudott most velem tartani, egyedül vágtam neki egy instantnak annak ellenére, hogy bár hazai pályán voltam, mégis szinte ismeretlen útvonalon. Már előre igyekeztem alaposan felkészülni mindenre – nyomtattam szöveges útvonal-leírást a QR kódok pontos helyével, letöltöttem a trekket is a telefonomra, amit többször áttanulmányoztam otthon, hogy ne a terepen érjen meglepetés. Ezt egyébként minden túra előtt érdemes megtenni, akár papíralapú vagy elektronikus térképen, ugyanis sokat segíthet, ha már fejben megvannak az útelágazások, kanyarok…
A Szikra instant Pécel főteréről, a Ráday Gedeon térről indul. Az indítókódot a 42k bolt ablakában találjuk, aminek leolvasása után egyből útnak is indulhatunk. Mivel nem siettem sehová, a családi teljesítést jelöltem meg a regisztráció során, tehát a szintidő sem számított, határtalanul élvezni akartam a kora nyári erdő minden rezdülését.
A rajtot követően egy ideig még a főút mellett vitt az utam, a zöld sáv jelzésen, így lehetőségem volt betérni a pékségbe is némi elemózsiáért. Ebédem helyszínét is előre elterveztem, a szöveges itinerben csak „Szikra panorámaként” megnevezett helyen, a Bajtemetés tetejére időzítettem.
Kicsit több, mint egy kilométer után jobbra kanyarodtam egy utcába és megkezdtem a hosszantartó emelkedést, egészen a Pap-hegy tetejéig. Leküzdését nem a meredély dőlésszöge adta, hanem annak hosszúsága. Bár a csúcson nem gyönyörködhetünk szép kilátásban, mégis megéri a fáradságot. A tetejét sűrűn fedő fekete fenyves egészen magashegységi jelleget kölcsönöz neki, az árnyékot adó „tűlevélsátrak” ölelésében szinte azt is hihetnénk, hogy akár a Börzsöny vagy Mátra magasabban fekvő vidékén járunk.
Az első QR kódot nem volt nehéz megtalálni, egy magaslessel szembeni fára erősítették fel, stílusosan sárga villám jelzéssel jelölve. (A QR kódok leolvasásához szükségünk van olvasó programra, ez a legtöbb telefonra már automatikusan fel van telepítve, ha mégsem, azt az applikáció-áruházból könnyedén tudjuk pótolni. Csak fontos, hogy ha ilyen instant túrára indulunk, még otthon győződjünk meg erről, és ne utólag, az erdőben térerőt vadászva kelljen ezzel vesződnünk.)
A Pap-hegy után nem árt körültekintően figyelni az útvonalat, mert egy tisztáson halad át (ahol a környéken munkálkodó erdészek tiszteletére emelt kopjafát is találjuk), egy jelöletlen ösvényen. Személy szerint ezeket a jelöletlen erdészeti utakat én sokkal jobban kedvelem, mint a forgalmas „turista sztrádákat”. Az ilyen helyeken sokkal több nyomra, dagonyára lehet bukkanni, sőt kis szerencsével még akár meg is pillanthatunk egy erdőlakót.
Éppen ezért a lehető leghangtalanabbul igyekeztem lépkedni a rögös ösvényen. Sajnos a találkozás ezúttal elmaradt, de azért néhány, viszonylag friss túrásnyomot felfedeztem egy szórónál.
Annyira elgondolkoztam az útvonalon sétálva, hogy csak utólag vettem észre, hogy balra le kellett volna kanyarodnom egy keskeny csapásra. Telefonom előkeresése után azonban megnyugodva konstatáltam, hogy nem érdemes visszafordulni, mert előbb-utóbb visszatérek majd újra a helyes nyomvonalra. Később kiderült, az-az előbb egy derékig elő gabonatáblát takar… A harmatos szárak között gázolva, kissé vizesen és csapzottan, de visszataláltam a megfelelő helyre. Így érkeztem fel a környék legmagasabb pontjára, a Bajtemetésre.
Bajtemetés domb a nevét a helyi legenda szerint arról kapta, hogy itt öltek meg és temettek el egy disznópásztort, akit Bajnak hívtak. A geodéziai mérőtoronyról már messziről megismerhető dombtetőn egykor egy szovjet katonai bázis kapott helyet, amelyen-elhagyása óta-átvette az uralmat a természet. Innen egyébként szép kilátás nyílik a kisváros környéki gyepvidékre, a Gödöllői-dombságra és a fővárosra. A felszínen már csak néhány betonalap, növényekkel benőtt falmaradvány tanúskodik a múltról, melyeken színes falfirkák díszelegnek. A környéken kevésbé járatosak talán nem is sejtik, hogy a domb belsejében egy titkos katonai bunker bújik meg. Belépni meglehetősen veszélyes, inkább csak az urbex kedvelői merészkednek be, akiknek lételeme a nehezen megközelíthető, esetleg tiltott helyek felkeresése. Az elhagyott, kiürített és kifosztott bunkerben ma már szinte semmi nincs, csak a falak és az orosz feliratok árulkodnak az épület egykori funkciójáról.
A különleges hangulatú hangárokat megkerülve igyekeztem követni a lila kis villám festéseket. Ami itt megint nem volt olyan könnyű feladat, végül egy gallyakkal telítődött árkon átvergődve elérkeztem a második kódhoz, és végre megpillanthattam azt a bizonyos panorámát, amit úgy vártam a kaptató során. Ameddig csak a szem ellát dombok nyújtóztak a lábam előtt, ligetes, fákkal tarkított lankák és szántóföldek. Valahol a távolban traktor haladt az egyik táblán, mögötte a nagy kéklő messzeségben már a Mátra uralta a tájképet. Maga a nyugalom szigete ez, tökéletes helyszín madárlátta ebédem elköltésére. Kényelmesen elnyújtóztam a gyepen, engedtem, hogy a napsugarak átjárják a testemet, lelkemet.
Egészen hosszan ültem ott így, elmerülve a tájban, lehetett vagy fél óra, vagy tán még több, mire egy kis lovas csapat felbukkanása megtörte a csendet. Megvártam ameddig szépen leereszkednek előttem a meglehetősen meredek földúton. Majd én is nekivágtam a Szikra hírhedt ereszkedésének. Már több videót láttam róla interneten, amikor saras időben szinte négykézláb, nevetve, esve-kellve ereszkednek rajta lefelé a túratársak. De élőben mégis más volt, nem gondoltam, hogy tényleg ennyire meredek, pedig azért lassan elmondhatom a több mint hét éves túrázó múlttal, hogy kevés terep tud meglepni. Ez most meglepett! Komótosan ereszkedtem lefelé, miközben további kihívást jelentett az a felfedezés, hogy az útmenti tüskés bokrokban megkapaszkodni nemigen lehet.
Egyszer csak leértem, átvágtam a festménybe illő mezőn, majd egy másik földútra rákanyarodva emelkedtem ismételten felfelé. Nem is gondolná az ember, hogy egy ilyen kicsi 14,2 kilométeres Gödöllői-dombsági túra is mennyi emelkedőt tud rejteni! Bizony combos azért ez a Villám kistestvér is!
Mialatt ezen gondolkodtam meglepően gyorsan elértem a harmadik ponthoz, amit balra egy jókora pocsolyán keresztül lehetett megközelíteni. Az elmúlt napokban a sok eső úgy néz ki megtette a hatását. Ez az úgynevezett Kabajka-erdő széle.
Innen szinte egy hurokkal visszaértem a Bajtemetés geodézia tornyához, amit ezúttal bár nagyobb ívben kerültem, mégis egészen közelről láttam. Itt találkoztam össze túrám egyetlen négylábú vendégével, egy jókora mezei nyúllal, aki nagy ugrásokkal keresztezte előttem a szántóföldet. Persze mire előkerestem a fényképezőt már el is tűnt a láthatáron, nem baj majd legközelebb…
Némi szántóföldezés után ismét a számomra kedvesebb terep, az erdő következett. A negyedik, és egyben utolsó előtti, Apáca-domb nevű pont érintését követően meglehetősen hullámvasútazó, dimbes-dombos ösvény következett. A Bajtemetés panoráma után egyértelműen ez a Szikra másik legszebb része. A sűrű fák között kanyargó, madárdalos utacska. A legtöbben nem is gondolnák, hogy a legszélső házaktól szinte alig pár száz méterre ilyen kis csoda rejtőzik.
Az első házakat elérve tulajdonképpen véget is ért az igazi túra, hiszen innen már csak a házak között, a piros kereszt jelzést követve vissza kellett ereszkedni a főútra, majd a 42k bolthoz. De azért annak érdekében, hogy ez a kevésbé vadregényes szakasz se legyen egyhangú, még útba ejthetjük Pécel egyik nevezetességét a Ráday-kastélyt.
A kastély építése Ráday Pál (1677-1733) II. Rákóczi Ferenc diplomatája és fia Ráday Gedeon (1713-1792) nevéhez fűződik. Ráday Pál, miután felesége, Kajali Klára hozományából a péceli uradalom birtokába jutott, 1722 – 1730 között felépíttette a mai kastély alapját képező kúriát. A teljes kastély melléképületekkel, 1770-re készült el. Az átalakítást a gödöllői Grassalkovich-kastély építője, Mayerhoffer András, valamint fia, János végezték. A kastély 1825. március 30-án leégett, a kupola beszakadt, az alatta levő díszterem festményeinek egy része tönkrement és elpusztult a képgyűjtemény is. A család anyagi gondjai miatt 1872. december 30-án nyilvánosan elárverezték. Ekkor került a Kelecsényi család pontosabban kelcsényi és hrabói Kelecsényi Rafael birtokába. Az új tulajdonos nem sokat törődött a kastéllyal, ezért állapota folyamatosan romlott, eredeti bútorai, kép- és éremgyűjteménye szétszóródott. Ráday Gedeon egész életében a családi könyvtár tervszerű gyarapításával és a magyar irodalmi-művészeti élet fellendítésével foglalkozott. Kb. 12 ezer kötetet gyűjtött, amelyek az egyes tudományágak legkiválóbb műveit, a klasszikus alapműveket és a francia felvilágosodás irodalmát reprezentálják. Végrendelete alapján a könyvtárat nem lehetett megbontani, csak egészében lehetett értékesíteni. Ezért a könyvtár és a könyvtárberendezés a Duna-melléki Református Egyházkerület tulajdonába került vétel útján 1861-ben, és ott épségben megőrizték védett gyűjteményként. A második világháború után Farkas László főorvos javaslatára, Thomas Antal tervei szerint 1953-1956 között felújították, majd 1997-ig a MÁV-kórház kihelyezett részlege működött benne. A kastély ma a Kincstár tulajdona, és folyik az épület és a történeti kert helyreállítása. 1998-ban a MÁV átadta a Műemlékek Nemzeti Gondnokságának.
A buszmegálló mellett található, villanyoszlopra erősített ötödik kód leolvasása után felfrissülve érkeztem be a célba, ahol némi várakozás után meg is jelent az egyik főszervező, Andi, és átnyújtotta a kiérdemelt, 3D nyomtatóval készült narancssárga érmet. Az utóbbiból számos színváltozat akadt, így a gyűjtögető kedvűek számára adott a lehetőség a többszöri teljesítésre is. Jómagam is megfogadtam, hogy legközelebb egy világoskékért érkezem!
Bori Bianka, szerző
TÚRA RÉSZLETEK
Túra kiinduló pontja és vége: Pécel, Ráday Gedeon tér, 42K bolt
Táv: 14,2 km
Szint: 420 méter
Idő: 1 óra 30 perc (villámgyors futó), 2 óra 15 perc (futó), gyalogos (4 óra), családi (24 óra)
Túra jellege: körtúra