Rejtélyes barlangok és zsombolyok között
2021. noveomber 10.
Erdély túra - Második rész.
Rejtélyes barlangok és zsombolyok között
Miután az első részben a Glavoj-rétről és a Pádis gyönyörű természeti kincseiről tettem említést, éppen ideje, hogy a „vadkempingezés paradicsomának” környékét is bemutassam kicsit.
Két évvel ezelőtt, amikor első alkalommal túráztunk ezen a részen, az egyik legimpozánsabb látnivalót kerestük fel, a Csodavár barlangot és annak mély katlanát, mely a Biharba látogatva kihagyhatatlan. A 73 méter magas és 30 méter széles óriás, gótikus kapura emlékeztető bejárata a magyar turisták számára már csak azért is kedves, mert annak, 1887-es felfedezése Tóbiás Miklós uradalmi erdész nevét öregbíti, míg az első írásos említést K. Nagy Sándor tette róla, a Biharország című könyvében. A dolinarendszer körüli hálózat turistaútjait pedig nem más jelölte ki, mint Czárán Gyula, az erdélyi turizmus apostola. Ezek a tények persze csak tetőzik, hogy miért is lehetünk büszkék a Pádis-fennsík eme kincsére.
A barlang felkeresését tervező turisták számára azonban fontos információ, hogy a megközelítése nem egyszerű feladat, és bizonyos állóképességet kíván. Elengedhetetlen a stabil állást biztosító bakancs, nem félcipő! A katlanba beereszkedve ugyanis jó pár gördülő köves szakaszt kell leküzdenünk, helyenként fém láncok segítik az ereszkedést és akadnak olyan részek ahol keskeny ösvényeken, párkányokra lépve kell tovább haladnunk. A látvány azonban mindenféleképpen kárpótolja a terep nehézségét. A barlang egy rövid szakasza saját felelősségre szabadon látogatható alacsony vízállás esetén. Lenyűgöző és egyben kissé félelmetes élmény a zubogó barlangi patak vad morajlása mellett méteres köveken ugrálva végig haladni, a fejlámpánk fényében. Jó tanácsként azonban érdemes szem előtt tartani, hogy a nagyobb bejárat felől sokkal egyszerűbb a barlangi járat megközelítése, mert az ellenkező oldalról egy vízesésen keresztül ugorva tudunk csak elindulni rajta!
Mivel két évvel ezelőtt már jártunk a Csodavárnál, idén egy másik, meglehetősen sejtelmes nevű helyszínt választottunk, a barlang szomszédságában található Elveszett világot. Ennek a sokáig érintetlen tájnak a Bihar-hegység másik jeles kutatója, M. Bleahu az 50-es években adta az akkor nagyon találó elnevezést. Az addig háborítatlan vidéket még a madarak sem lakták, így teljes csend fogadta az erre látogatókat. A népszerű helyektől kicsit távolabb esik, így a látogatottsága is jóval kisebb, ennek köszönhetően a mai napig meglehetősen háborítatlan vidéket találunk itt, ahol még fakitermelést sem folytatnak, az elhalt fák több méteres rönkjei pedig igazán vad képet kölcsönöznek neki.
A Glavoj tisztáson, a hegyimentők szállásával szemben induló piros sáv jelzésen indultunk útnak, a jól követhető makadám úton. A Csodavár menedékház, vagy románul Cabana Cetatile Ponorului előtt balra vettük az irányt a piros háromszög jelzésen. Bár az utóbbit kissé nehezen találtuk meg, ugyanis a GPS-em szerint valamivel a menedékház után váltott volna be az erdőbe. Itt érdemes megemlíteni, hogy bár ezen a részen is szerencsére jól karbantartott és frissen festett jelzéseket találunk, a magyarországi utakkal ellentétben a kereszteződések jelölését meglehetősen lazán veszik, simán kirakják a balra mutató információs táblát egy sűrű bozót elé, abban bízva, hogy az ember felfedezi a járható ösvényt, mely akár pár száz méterrel előrébb vagy hátrébb található. A különböző ábráknak sincs semmi jelentősége, nem tudunk belőle információt szerezni, hogy melyik vezet barlanghoz, vagy hegycsúcsra. Ezért nagyon jó szolgálatot tehet egy GPS, illetve a klasszikus, papír alapú turistatérkép.
Annál is inkább, hiszen GPS segítsége nélkül bizony mi sem akadtunk volna rá a piros háromszög jelzés első kanyarjában található Hamlett-barlangra. (A több méter magas bejárat megközelítéséhez jó támpont lehet egy romos épület, mely mögött kétszer átkelve a patakon találjuk egy kis völgykatlanban.)
A Hamlett-barlang bejárata egy széles patakot vezet a mészkőtömeg belsejébe. Baloldalt a mederfeneket simára koptatott szálkő felület alkotja, jelezve, hogy alkalmanként nagyobb vízmennyiség folyik itt át. A patak egy lépcsős vízeséssel lép a barlangba. Az akna körülbelül 30 méter mély, s csak igen ritkán pillanthatjuk meg a fenekét borító kőzettörmeléket és hordalékot. Az év nagy részében egybefüggő tó lepi el a talajt. Ilyen esetben a továbbjutás a pillanatnyi vízhozamtól függően vagy tökéletesen lehetetlen, vagy ha lehetséges is, rendkívül kockázatos. Ezért a további kutatás is egyelőre várat magára, hogy pontosan mit is rejtenek és milyen hosszúak a legbelsőbb járatok…
A barlangot elhagyva a legegyszerűbb megoldás a Medve-völgyön keresztül tovább haladni a makadám úton és úgy megközelíteni az Elveszett világhoz vezető sárga kereszt jelzést. Az utóbbi pár kilóméteres szakaszon azonban nem várt akadályba ütköztünk. Egy hegyi pásztor terelte éppen a nyáját, 8-10 termetes és meglehetősen haragos pásztorkutya társaságában. (Egyébként Erdélyben túrázva a kalibakutyákkal időről időre összefut az ember, és nem árt az óvatosság ezeknél a találkozásoknál. Bár a Kárpátokba használt fajták többsége inkább hangjával és megjelenésével rettenti el a hívatlan vendégeket, és a harapások meglehetősen ritkák, azért a 60-80 kilogramm közötti, falkába verődött ebekkel szemben viszonylag kevés esélyünk lenne pár túrabottal. Szerencsére a legtöbb esetben a pásztorra nagyon jól hallgatnak, így miután áthidaltuk azt a nehézséget, hogy a legtöbben csak románul beszélnek, és elmagyarázzuk, mit szeretnénk, behívja a kutyákat, mi pedig tovább haladhatunk békésen.) Így volt ez most is, miután kétszer lassú meghátrálásra késztettek minket, egy másik túrázó párocskával együtt felbátorodva, nagy nehezen megértettük a csobánnal, hogy tovább szeretnénk haladni az úton. Ezt olyan módon sikerült elérnem, hogy a térképről puskázva olvastam le a felkeresendő zsombolyok román neveit. Végül megtört a jég, elől haladt a nyáj, aztán mi négyen, majd a pásztor és a kutyák. Ezzel a díszes felvonulással érkeztünk meg az Elveszett világ kezdetét jelző táblához.
A négy zsombolyt rejtő körút némi mászás után érhető el, s ezen a kőtörmelékes és meredek szakaszon jó szolgálatot tehet a túrabot. A katlan peremére felérve mi a jobb oldali ágon haladtunk tovább, egészen az Iker-zsombolyig. Mivel korábban még nem jártunk ezen a részen, nem tudtam igazán, hogy mekkorák lesznek az utunkba kerülő víznyelők és barlangok, még kicsit izgultam is, hogy nehogy észrevétlenül elhaladjunk mellettük. Ez azonban alaptalan volt, a korábbi Pádisos tapasztalatok után igazán sejthettem volna, hogy az itteni viszonylatban mást értenek víznyelő alatt, mint a szűkebb értelemben vett hazai tájakon. Az itt található legtöbb zsomboly eléri a közel 100-120 méteres mélységet is és a föld alatt összeköttetésben vannak egymással, gyomrukban egy földalatti folyó csordogál egy olyan világot rejtve, amit mintha tényleg csak a föld nyelt volna el.
Az Iker-zsomboly elnevezése találó, hisz a bejáratnál egy természetes híd választja két részre a zsombolyt. A függőleges lejáratot 40-50 m mélységben egy farönkökből összeálló akadály szakítja meg, ahonnan már képzett szakemberek juthatnak csak le a 81 méteres mélységbe.
A következő, Fekete-zsomboly szintén hű a nevéhez, meredek falait sötét színű kőzetek alkotják. Az 50 méter széles és 119 méter mély akna túlzott megközelítése nem ajánlott, erre figyelmeztet egy tábla is és int óvatosságra szegény Juhász Péter emléktáblája is. A fiatal magyar természetfotós 2019-ben tragikus körülmények között bezuhant a Fekete-zsombolyba, miközben a jobb felvétel reményében igyekezett közelebb kerülni hozzá. A környék vadságát jelzi, hogy mivel az arra járó turisták csak a hátizsákját találták meg, három napnyi keresés után akadtak csak rá a hegyimentők. Szóval nem árt az elővigyázatosság!
A sűrű bükkösben tovább haladva nem kellett sokat várni a következő látványosságra, szinte az utat kettéhasítva terült el a Pionír-zsomboly, majd a legkisebb, és egyben utolsó Fedett-zsomboly. Az utóbbi mindössze 35 méter mély, mely Paraul Sec vizét vezeti le, mely a Hideg-forrásban(Izbucul Rece) tör ismét felszínre, és folytatja útják Medve-völgyben.
Ezzel bezárult az Elveszett világ kör, és visszaereszkedtünk a már megszokott úton, egészen a völgyig.
Amint az általában lenni szokott, a nagy ereszkedéseket előbb-utóbb nagy emelkedések követik. Így igencsak megizzasztott minket a Ponor-rét irányába kacskaringózó sárga sáv jelzés. Egy útelágazáshoz érve egy kedves bácsival futottunk össze, aki miután meghallotta, hogy magyarul beszélünk örömmel szóba is elegyedett velünk. Megtudtuk tőle, hogy milyen gyönyörű a Boga felett található Háromkirályok-vízesés, bár nem egyszerű a nagy kövekkel tarkított útvonalon a megközelítése. Így végül azzal a zárszóval vettünk egymástól búcsút, hogy megszívleljük a jó tanácsot és az itt tartózkodásunk alatt még beütemezzük Gáspár, Menyhért és Boldizsár vízesések felkeresését…
A Ponor-rét elérése előtt balra váltottunk a sárga és kék kör jelzésekre és azokon ereszkedtünk le a Ponor-forráshoz.
A hegyekkel körülvett, közel 900 méter hosszú és 300 méter széles füves rétet hosszában nagyjából kettéosztja az útja során össze-vissza kacskaringózó Ponor patak, mely a rét északi végében születik és a rét dél-nyugati végén egész egyszerűen eltűnik.
A Ponor patak vízkitörését, ami egy óriási sziklafal alján ömlik kifelé és tulajdonképpen a pádisi havasi rét föld alatti vizeit gyűjtötte össze és juttatja a felszínre, nevezik Ponor-kitörésnek, vagy Ponor-forrásnak. A vizet okádó barlangtól, ha követjük a kacskaringózó patakot a rét déli vége felé, pár száz méter megtétele után, bármily hihetetlennek is tűnik, szemünk láttára nyelik el a jellegzetes tölcsér alakú víznyelők a szilaj habokat. Hóolvadás és nagy esőzések után a patak az egész mezőt elönti, egy hatalmas tóvá szélesedve, miután a szűk nyelők nem képesek elvezetni az egész vízmennyiséget a Csodavár felé vezető föld alatti járatokba. A rétnek van még egy érdekessége, amit szintén érdemes felkeresni. A három cukorsüveg alakú szikla közül a jobb oldalsóban egy barlang képződött. Különlegessége a kéményén kívül abban áll, hogy benne tartózkodva tökéletesen lehet hallani azt, amit messze lent a réten halkan beszélnek.
Miután kicsit megpihentünk a különleges réten és csodálkozva megszemléltük azt az oszlopot, ami a víz magasságát hívatott jelölni hóolvadás után, már csak pár száz méter ereszkedés következett a kempingig. A 16 km-esre sikeredett kör végén jól eső érzéssel gyújtottuk ki megfáradt tagjainkat, de mialatt az esti szállásra vonuló teheneket figyeltük, már ott feküdt az asztalon kiterítve a térkép és rajta a következő napi kaland terve, a Pádis és a Mócok temploma. De az már egy újabb történet…
Ponor rét
Bori bianka, szerző
Táv: 16 km
Nehézség: közepes (a Csodavárhoz mérten lényegesen könnyebb terep)
Túra jellege: körtúra
Kiindulási pont: Glavoj-rét
Útvonal: Glavoj (piros sáv, majd piros háromszög) – Hamlett-barlang – Medve-szurdok (sárga kereszt) – Elveszett világ (sárga kereszt, majd kék és sárga kör) – Ponor-rét – Glavoj
