Veszélyben a vizes élőhelyek
2021. február 9.
Veszélyben a vizes élőhelyek
Milyen impozáns látványt nyújt a tóról felröppenő szürkegém? Az embert időtlen idők óta megnyugtatja és ámulatba ejti a víz, és a vizes élőhelyek közelsége. Mégis az utóbbi idők romboló munkájának következtében ezek azok a természeti értékek, amelyek a legnagyobb veszélyben vannak. Van esélyünk a vizes élőhelyek megmentésére?
Korábban leírtuk (https://ertedzold.hu/erdok-jovoje/), hogyan hatnak az ökológiai változások az erdeinkre. Azonban nem csak a szárazföldön okozunk problémát a terjeszkedésünkkel: a vizek közelében talán még nagyobb katasztrófa van kialakulóban…
Mi történik a vizes élőhelyekkel?
A szárazföldi ökoszisztémákon kívül a vizes élőhelyeken sem jobb a helyzet. Sőt, talán ezek a legveszélyeztetettebbek, és ezek vannak (lesznek) a legrosszabb állapotban. Nagyon sokat a lecsapolás fenyeget, további szántó- és legelőterületek megnyerése céljából. Ezeken az élőhelyeken – a nemzetközi védelem ellenére – a vízszennyezés, a kiszáradás, a mocsarak élővilágának megváltozása katasztrofális következményekkel járhat. Megdöbbentő, de igaz: az elmúlt évszázadban a vizes élőhelyeknek a fele megszűnt!
Hogyan változnak a tengeri ökológiai rendszerek?
Tengeri ökológiai rendszerről azokon a vidékeken beszélhetünk, ahol a víz mélysége meghaladja az ötven métert. A vízben oldott oxigéntartalom egyrészt az ott élő növényektől függ, másrészt a vízfelület mozgása révén oldódik be a szabadlégköri levegőből. Azonos légnyomás mellett a melegebb víznek kisebb az oxigéntartalma, míg a hűvösebb vízé nagyobb. Ugyanakkor a melegebb vízben a halaknak – a megnövekedett anyagcseréjükből kifolyólag – nagyobb oxigénigényük van.
Ez a tengervizek folyamatos melegedése miatt kritikus állapotot idézhet elő. A biodivezitás degradációjához hozzájárul továbbá, hogy az ember és a gazdasági haszonállatok fehérjeigényének kielégítése céljából a tengereken intenzív halászat zajlik. Az évente kifogott hal mennyisége 1980-ig növekedett, majd a következő években fokozatosan csökkenni kezdett.
A vízszennyezés és a klímaváltozás viszont további gondokat okozott, így a Föld óceánjainak bizonyos részein a halállomány-csökkenés volumene elérte, vagy meg is haladta a 90 százalékot! Ennek következménye, hogy a gazdaságilag jelentős halfajok közel harmadát kipusztulás fenyegeti. A folyókon létesített vízerőművek duzzasztógátjai nemcsak a folyamatos vízáramlást lassították, hanem a folyó által a tengerbe szállított, a halak táplálékául szolgáló élőlények mennyiségét is.
Mérgező vegyületek a tengerekben
Új jelenség a vegyiparból származó sok mérgező vegyület bevezetése a világtengerekbe. (Ennek ékes bizonyítéka a Kaszpi-tenger szennyezettsége a Volga torkolatvidékén). Ennek következtében a torkolatvidékeken az ökológiai rendszer felborult. Azok a tengeri területek, ahol a vízmélység 50 méternél kevesebb, ökológiailag tengerpartoknak minősülnek, még akkor is, ha a partoktól akár száz kilométer távolságban helyezkednek el. A tengerparti sávokon – folyók torkolat-vidékein, kikötők környezetében – igen sok ember él. Itt a népsűrűség a belső területek népsűrűségének sokszorosa. Gazdasági tevékenységük igen jelentős, és a klímaváltozás – a lehetséges vízszint emelkedés miatt – tartós létveszélyben van.
Komoly veszélyt jelent a megváltozó vízszint
A vízszint emelkedését főként a jégsapkák olvadása és a tengervíz felmelegedésére visszavezethető térfogatnövekedés okozza. Az óceánokban mintegy 12 ezer olyan sziget van, aminek területe meghaladja az 1,5 hektárt. A szigetek egyharmada csak pár méterrel emelkedik a vízszint fölé. Ezek egy része vélhetően pár évtizeden belül véglegesen eltűnik, víz alá kerül…
Mi történik az édesvizekkel?
Sajnos az édesvízi ökoszisztémák esetében is komoly problémákkal kell szembenéznünk. A városiasodás és az ipari tevékenység növekvő vízigénye miatt a folyók és tavak édesvízének felhasználása 1960 és 2000 között kétszeresére emelkedett. Ez azt jelenti, hogy az emberiség ma a Föld megújuló ivóvízmennyiségének 10 százalékát használja fel, s ennek jelentős hányadát tisztítatlan szennyvízként forgatja vissza a természetbe.
Bizonyos régiókban, mint például Észak-Afrikában a vízfelhasználás már régen meghaladja a megújuló készletet. Ott a hiányt a talajban még található vízből egészítik ki. Ennek következtében a talaj mélyebb rétegei fokozatosan kiszáradnak (ez történik hazánkban is az alföldi homokhátságon, ahol a hagyományos kutak jelentős hányada mára gyakorlatilag kiszáradt).
Itthon a talajvízszint – először fokozatosan, majd az 1990-es években drasztikusan – süllyedni kezdett, nem is beszélve a korábbi lecsapolások, folyamszabályozások, meliorációs munkák következtében előállott szikesedésekről, annak előrehaladásáról. Mindez – bizonyos fajok élőhelycsökkenésével vagy élőhelyvesztésével együtt – jócskán lerontja az adott terület eltartó-képességét. Európában egyes jóslatok szerint a Kárpát-medence és a Spanyol-félsziget fog elsőként elsivatagosodni, ha a kedvezőtlen folyamatokat nem állítjuk meg. Spanyolország egyes vidékein nem lehet ma már erdőt telepíteni, mert a csemete kiszárad!
Pechtol Szabolcs, alapító
Mi lehet a megoldás?
Hogyan tovább?
A tengervizek melegedése még mindig jelentős, ami egyre mélyebb rétegekben tapasztalható, és mind nagyobb szélességi fokon található óceánokra is vonatkozik. A sós vizeinkben ezen felül nagy mennyiségben oldódik széndioxid, ezért a korábbi, enyhén lúgos kémhatás semlegessé, majd enyhén savassá válik. Ez különösen a mészházas élőlényekre veszélyes, mert ezek szilárd vázát oldja.
A széndioxid másik hatása az üvegházhatás erősödése, melynek révén a talaj hősugárzása a világűr felé csökken, vagyis éjjelente a földfelszín nem hűl le a korábbi évszázadokban megszokott mértékben. A Föld légköre így lassan melegszik, melynek sok, az életre káros következménye lesz. Egyebek mellett a sarkvidéki jég olvadása, a sivatagok terjeszkedése, és a csapadék mennyiségének csökkenése.
Mindezek után felmerül a kérdés: mit is tehetünk? A víztakarékos életmód és a szennyvíz visszaforgatása, újra hasznosítása, a korlátozott körülmények között történő élelmiszertermelés elengedhetetlen része a tennivalóknak.
