Tollas szomszédok
2021. február 5.
a leggyakoribb városba költöző vadfajok
Égig érő fák, élőlények sokasága és semmihez sem fogható nyugalom: ezt kapjuk, ha túrázni, kirándulni indulunk az erdőbe. De vajon elég csak szeretni a természetet? Az ökológiai rendszerek, így az erdők, sajátos jellemzője, hogy a környezet változásaira, „jeleire” meghatározott módon „válaszolnak”. Mindezt pedig nagy ütemben gyorsítja a klímaváltozás. Képesek lesznek „megküzdeni” velünk az erdők?
Korábban megnéztük, milyen emlősökkel (https://ertedzold.hu/vadfajok-a-varosban/) találkozhatunk a városban. Azonban nem csak a szárazföldön, hanem a levegőben is kell számítani a betelepülő hangos szomszédságra. Nézzük milyen vadfajokra számítsunk a madarak köréből.
A város hangos hírnöke: a szarka
Az utóbbi időben Budapest, és a többi nagyvárosunk szarkaállománya jelentősen megnövekedett. Ennek fő oka, hogy az emberlakta településeken sokkal kevesebb a rájuk veszélyt jelentő tényező – kevesebb a rájuk leselkedő ragadozó, és az embertől is biztonságban vannak. Mivel természetes élőhelyén – bokrokkal és fákkal tarkított kultúrtájak – a tavaszi időszakában jelentős a károkozása, főként más madarak fészkeit fosztogatja. A szarka mindenevő, a magoktól és rovaroktól kezdve tojásokig, madárfiókákig, dögökig mindent megeszik, néha nagyobb emlősöket tisztít meg az élősködőktől. Időnként előfordul, hogy nála kisebb, de felnőtt madarakat (fekete rigót és egyéb énekesmadarakat) is megöl és elfogyaszt.
Érdekesség a fajjal kapcsolatban, hogy jellegzetes „kalapos” fészket épít, azonban az csak városi hiedelem, hogy minden csillogót begyűjt, és azzal díszíti fel lakhelyét… Az viszont tagadhatatlan, hogy a legintelligensebb állatok között tartják számon, fejlett én-tudattal rendelkezik, és a madarak közül egyedüliként felismeri magát a tükörben.
Általánosságban elmondható, hogy a vadmadarak kevesebb emberre veszélyes betegséget terjesztenek, mint az emlősök. Azonban nagyon ritkán okozhatnak salmonellózist (elsősorban a guanóból).
A színes lakótárs: a szajkó
A szajkót másnéven mátyásmadárnak nevezi a népnyelv, ugyanis hangja rekedt, rikácsoló „má-tyás, má-tyás”. A varjúfélék családjába tartozó madárfajok, mint a szajkó, tavasszal nagyon komoly károkat okoz a különböző madárfajok szaporulatában.
A városokba beköltözve biztonságban érezhetik magukat, és a táplálék megszerzése is könnyebb (főleg a hulladákból), így egyre több a lakott területen fészkelő példány.
Természetes élőhelye a lombos, ligetes és tűlevelű erdők, így tökéletesen megtalálja a számára ideális feltételeket a városi parkokban is. A rendelkezésre álló táplálékok közül szinte mindent szívesen elfogyaszt. Az említett tavaszi kártételén kívül főként magvakkal, rovarokkal táplálkozik. De elkapja a gyíkokat, a békákat, az apró rágcsálókat, és a csőrével agyonveri őket. Télen „előveszi éléskamráiból” az ősszel szorgalmasan begyűjtött és eldugdosott, főleg makkból álló csemegéit. Ez a tevékenysége pozitív az erdei újulat szempontjából, mivel sokszor elfelejti, hogy hová rejtette el a terméseket…
Az emberre kevésbé jelent veszélyt. Viszont a kerti kifutóban tartott apróbb testű állatokat óvni kell tőle, így a kisebb testű nyulakat, vagy esetleg szárazföldi teknősöket, mert ezeket könnyen prédaállatnak tekintheti.
Észrevétlen vadász: a karvaly
A városokba főleg a könnyen megszerezhető táplálék reményében költöznek be, hiszen a lakott területen nagyobb egyedsűrűségben koncentrálódnak a különböző préda énekes madarak. (pl. a fekete rigók esetében ez a külterületi 0,5-3 pár helyett akár 5-6 pár vagy több is lehet hektáronként!) A kiválóan manőverező vadász nagy számban él Budapesten is. De míg ők szinte teljesen megszokták az ember közelségét, addig a számunkra szinte észrevétlen marad a jelenlétük.
Állandó madarunk, azaz télen sem hagyja el „lakóhelyét”, városi környezetben főleg a jobb búvóhelyet biztosító örökzöldeken, fenyőkön, tujákon fészkel. Budapesten 150-200 pár él, ám a téli hónapokban az északról telelni érkező madarakkal együtt akár meg is duplázódhat ez a szám.
Természetes élőhelye a bokros területek és tisztásokkal tarkított erdőségek. A karvaly a kisebb erdei madarak első számú vadásza, mégis támadásainak csupán 10 százaléka végződik sikerrel. Gyors támadással, meglepetésszerűen csap le áldozatára, főleg bokrok, fasorok, erdőfoltok takarásából lepi meg zsákmányát az élőhelyi sajátosságokat kihasználva. Kerteket, beépített területeket is használ rajtaütéseihez azon prédák estén, melyeket ilyen helyeken talál.
Több mint 120 madárfajt jegyeztek már fel, mint a karvalyok zsákmányállatai. Az elragadott madarak közt felnőtt és fiatal egyedek, fiókák is vannak, bár fészekben lévő fiókák és dögök is szerepelnek a karvalyok étlapján. Kisebb emlősöket, például denevéreket is elejtenek, ha el tudják kapni, de a rovarok jóval gyakrabban kerülnek terítékre…
Az emberre nem jelent kifejezett veszélyt, a háziállatok tekintetében is a korábban említett apróbb testűek jöhetnek szóba, mint a házi nyúl, szárazföldi teknős és különböző díszmadarak.
A fákon költő: a balkáni gerle
Még nincs 100 éve Magyarországon, először 1926-ban regisztrálták jelenlétét. Az örvös galambhoz hasonló okok miatt előszeretettel keresi fel a településeket, a gyors térnyerése miatt a korábban gyakori vadgerle szinte teljesen kiszorult a szántóföldekre, így a külterületek madara lett. A balkáni gerle a városokban nagyon elterjedt madárfaj lett, de a nagyobb testű elvadult házigalambokkal nem mindenütt bírja a versenyt. A házigalambok azonban épületeken fészkelnek, a balkáni gerle pedig inkább fákon költ, így fészkelési konkurencia nincs a két faj között.
Természetes élőhelye a ligetes erdőségek, mezőgazdasági területek. Kultúrnövények és gyomnövények magvaival táplálkozik. A fiókáknak a tojó nem a csőrében hozza az ennivalót, mint a fecskék, hanem a begyében felaprózódott élelemnek és egy zsíros váladéknak a keverékét (begytej) öklendezi a fiókák szájába.
Az örvös galambhoz hasonlóan az ürüléke jelenthet veszélyt az emberre, a benne lévő kórokozók miatt
Pechtol Szabolcs, alapító
A nagytestű galambfaj: az örvös galamb
A legnagyobb termetű galambunk, melynek urbanizációja jelenleg is tart hazánkban. Fehér szárnysávja és nagy mérete alapján könnyen elkülöníthetjük a többi hazai galamb- és gerlefajtól. A parkokban és kertekben rengetegen etetik őket, így könnyen beszoknak a házak közé. Ráadásul a rájuk leselkedő, nagyobb testű ragadozó madarak sincsenek jelen, így gyakorlatilag nincs természetes ellenségük.
A természetben mezőgazdasági területeken és ligetes erdőkben élnek. A költési időn kívül nagy csapatokban mozognak, és elsősorban gyommagvakkal, gabonamagvakkal és tölgy makkal táplálkoznak. Így nagy károkat okoznak a mezőgazdasági kultúrákban.
A városokban alapvetően nem a galambok jelenléte a gond, hanem az a rengeteg ürülék, amit maguk után hagynak. A madarak idejük nagy részét épületek homlokzatain töltik, ahol nagy mennyiségben halmozódhat fel a végtermékük. Az ürüléken ráadásul kórokozók is megtelepedhetnek, és a száraz ürülék pora pedig bárhova eljuthat, allergiás panaszokat vagy szélsőséges esetben emberre veszélyes betegséget terjesztve.
Az emberre egy egysejtű kórokozó (Chlamydia psittaci) okozta ornitózis jelenti a legnagyobb veszélyt. A kórokozó zárt helyeken jellemző, ahol nagy mennyiségben van beszáradt ürülék. Például egy padláson. A betegség az embernél influenzaszerű tüneteket okoz, és súlyos légúti gyulladással jár. Napfényen a kórokozó elpusztul, ezért szabadban nem veszélyes.
